A Gemenc Volán történelemkönyve

A kezdetek

A Cég története a II. világháborút követő újjáépítések idejére nyúlik vissza, amikor a magához térő gazdaságnak újra szüksége lett a szállításra. 1946. december 17-én indul el a forgalom kettő vonalon, Szekszárd-Tamási-Bedegkér és Szekszárd-Bonyhád viszonylatokon három darab busszal, akkor még MÁVAUT néven. A MÁVAUT a MÁV Közúti Igazgatósága volt, amely 1934 óta végezte az országban, más magáncégekkel együtt a személyszállítást. A szekszárdi telephelye Hunyadi utcában, körülbelül a mai Vendéglátóipari Szakközépiskolával szemben volt található. 1947-től újabb vonalakon indul el a forgalom, Szekszárd-Dunaföldvár, Szekszárd-Tamási-Törökkoppány, Szekszárd-Mohács-Siklós-Harkány viszonylatokban. 1948-ig a buszok csak egy egyszerű megállóból indultak a Széchenyi utcából, a Schachenbacher kocsma elől. Ebben az évben viszont a Garay téren, a Szálló előtt egy új buszpályaudvar létesül, saját váróteremmel, ami bent a szállóban kerül kialakításra.

1950-51 között a MÁVAUT kiválik a MÁV-ból, külön vállalattá alakul és ezzel megszűnik a MÁV Közúti Igazgatósága.

1948-49-es időszakban alakulnak meg a TEFU vállalatok a MATEOSZ-ból. A MATEOSZ a teherfuvarozók országos szövetsége volt, amely államosítása során külön igazgatóságok alakultak szerte az országban, így Pécsett is. Ez az igazgatóság több kirendeltséggel, majd főnökséggel rendelkezett többek között Szekszárdon is. 1949-ben 6 darab tehergépkocsival indult el a fuvarozás, és a kirendeltség a Várközben volt. A fejlődő szekszárdi egység 1950-től már főnökséggé lépett elő, amikor már 22 autója üzemelt. Ekkor került a telephely a Hunyadi utcába, az akkori MÁVAUT-hoz.

A 25. sz. AKÖV megalakulása

1954. január 25-étől számíthatjuk a Cég egyenes múltját, amikor is a TEFU, a MÁVAUT és a VITAX (taxivállalat) egyesülésével megalakul az itteni Autóközlekedési Vállalat, a 25. számú AKÖV. Innentől kezdve már önálló egységként működik, nem mint Pécs kirendeltsége. 1956. július 1-jétől Dombóvár is a 25-ös AKÖV-höz kerül. Előtte – 1954-től Komlóhoz, 1955-től Kaposvárhoz tartozott. A telephely az államosított Szabó-féle tejüzemnél volt kialakítva, ami egy ideig megfelelt a követelményeknek, de a kocsipark rohamos növekedésével jelentősen alulméretezetté vált. Ez a helyzet 1969-ig nem is változott, amikor megépül az új, mai telephely.

Ez idő tájt 28 buszt, 30 tehergépkocsit és 9 taxit üzemeltettek a Vállalatnál. A buszpark elég vegyes volt: Rába, Chausson, Csepel „fakarusz”, Reisost és már Ikarus 30-as típusok alkották.

1959. július 1-jén olvadt be az AKÖV-be a BELSPED Vállalat. Ez 1950-ben alakult az államosítások idején a magánfuvarosokat központosítandó, a nagykereskedelmi vállalatok szállítási igényeinek ellátására. Az AKÖV-be való beolvasztáskor 110 lóval és 50 lófogatú járművel rendelkezett a BELSPED, 1962-63-ra azonban a lófogatok teljesen leváltásra kerültek. Ekkorra a tehergépkocsi állomány a Vállalatnál 269 darabot tett ki.

Eközben az autóbusz-állomány is jelentős fejlődésen ment keresztül. 1959 végén már 38, 1960-ra pedig már 47 gépkocsit üzemeltettek, amelynek nagy részét már az Ik 30-as típus alkotta, tehát szinte teljesen háttérbe szorultak az addig öszvér megoldást nyújtó pados tehergépkocsik és a háború előtti elavult buszok.

1961-ben újabb átalakításon ment keresztül az Autóközlekedési Vállalatok szervezeti felépítése. Megszűntek az Autóközlekedési Igazgatóságok (AKIG-ok), így a pécsi is, ami alá addig a szekszárdi 25-ös AKÖV is tartozott. Ekkortól az elnevezése 11. sz. AKÖV-re változott.

Ebben az évben került vissza a Vállalathoz a bonyhádi üzemegység, amely 1954-től eddig az évig a komlói AKÖV alá tartozott, majd a területi illetékességre hivatkozva – Tolna megyei település lévén visszakerült Szekszárdhoz.

1962-ben adják át a szekszárdi új autóbusz-pályaudvart a vasútállomás szomszédságában, amely ma a helyijáratos végállomásként funkciónál. Két év múlva, 1964-ben pedig átadásra kerül az új, Tartsay utcai telephely, ami felváltja az eddigre igencsak szukössé váló Hunyadi utcait.

Az 1965-ös év vége is egy jelentős változást hoz a Cég életében. Egy KPM rendelet alapján a szekszárdi Vállalat az ország összes AKÖV-jétől megkapja az Ikarus 30-as típusú autóbuszokat és december 15-étől - a GA 79-41-es rendszámú Ik 55-ös „farost” leszámítva - kizárólagosan ilyen 30-asok dolgozhatnak. Az addig itt szolgáló kocsikat pedig a többi vállalat között elosztják. Abból a megfontolásból született a rendelet, hogy a buszokat itt addig használják, ameddig lehet, majd itt egy helyben szétbontják az összeset. 1971-ben így alakult ki a közelmúltig létező, Volán-bontónak megismert telep, ahol eleinte ezeknek a típusoknak a szétszerelésével foglalkoztak, majd ezt követően a ’70-es években - amikor a 200-as sorozatú Ikarusok felváltották a régieket, azokat a leselejtezett gépeket is itt bontották szét, ami a legjobb idoszakban évi 500-1000 darab közötti buszt jelentett az ország összes (akkor már) Volánjától.

A ’60-as évek végére jelentos fejlődésen ment keresztül a Vállalat. Nagyjából 1970-re kialakul az a profil, ami egészen a rendszerváltást követő átalakulásokig megmaradt. 1968-ban már 149 buszt közlekedtet a 11. sz. AKÖV és egy év alatt 14 millió utast szállít el. A Tamási melletti Pári községet kivéve minden település be van kötve a megyei autóbusz hálózatba. Elindulnak az első távolsági járatok: a mai napig szinte változatlan formában közlekedő Bonyhád-Szekszárd-Szeged, Szekszárd-Győr és Szekszárd-Szeged-Békéscsaba-Gyula és a Bátaszék-Szekszárd-Székesfehérvár, 1969-től indul el a Szekszárd-Budapest gyorsjárat, valamint ugyanettől a menetrendváltástól Szekszárd-Dombóvár-Igal-Hévíz és Szekszárd-Fadd-Dombori viszonylatokon a kikapcsolódni vágyók igényeit is kielégítve fürdőjáratok indulnak. A IV. ötéves terv előírása szerint nemzetközi járatok is indításra kerülnek a megyeszékhelyünkről a jugoszláviai Eszékre, valamint a csehszlovák Losoncra és Érsekújvárra.

A VOLÁN-os idők

1970-től kapja a Vállalat a VOLÁN elnevezést, és innentol kezdve hivatalosan 11. számú VOLÁN Vállalatként üzemel tovább. Három üzemegysége: Bonyhád, Dombóvár és Paks, ezeken kívül hat kirendeltsége: Bátaszék, Dunaföldvár, Gyönk, Simontornya, Tamási és Tolna.

1972. május 1-jén adják át az utazóközönségnek a ma is szinte változatlan formában üzemelő bonyhádi pályaudvart. 1988-ban és 2006-ban esett át nagyobb átalakításon, de lényegét tekintve ugyanaz maradt.

1974-től kezdődtek a munkálatok a Pakstól délre, a Duna mellett épülő Atomerőmű építésénél. Ettől kezdve folyamatosan – a teher- és személyfogalom növekedésével – fejlődött a VOLÁN itteni telepe is, hiszen nagy feladat volt az építkezések igényeinek kielégítése, majd az Atomerőmű által foglalkoztatott munkások elszállítása. Ezt a hirtelen növekedést azonban a VOLÁN itteni infrastruktúrája nem tudta normálisan lekövetni. Ideiglenes telephelyet kellett létrehozni a mai tűzoltólaktanya helyén, a 6-os út mellett, így kettő bázis is üzemelt egyszerre, amíg 1978. decemberére el nem készült a mai telephely. Ez lett a 11-es VOLÁN legújabb és egyben legmodernebb, legtágasabb telephelye, amely mára azonban kissé túlméretessé vált.

1982-ben Dunaföldváron, 1983-ban Dombóváron épült új pályaudvar. Utóbbi mielőtt a vasútállomás mellé költözött volna, a Hunyadi téren volt, ahol ma már csak a helyi járatok és némely helyközi járat közbenső megállója található.

1988-ban pedig eljutottak Szekszárdon is odáig, hogy sikerüljön a régi pályaudvart újra cserélni, és szeptember 16-án átadták a mai komplexumot, a régit pedig átvette a helyijárat.

Rendszerváltás a Cégnél is

Közvetlen a rendszerváltás után, 1991-ig tart a klasszikus VOLÁN-korszak, amikor ugyanolyan csigaalakú embléma alatt futott teherautó és busz. Ebben az évben jött ki az a minisztériumi határozat, miszerint a VOLÁN cégeknek meg kell válniuk a teherfuvarozási profiltól, és a jövőben pusztán autóbusz-közlekedéssel foglalkozhatnak. Így alakultak át a TEFU-k a VOLÁN Vállalatokból kft-kké és más fuvarozócégekké, a VOLÁN-ok pedig állami vállalatokból társaságokká. 1992. december 31-én, Siklós Csaba közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter aláírásával megszületik az újdonsült társaság alapító okirata, és a cég 1993. január 1-jétől Gemenc Volán Autóbuszközlekedési Részvénytársaságként üzemel tovább.

A ’90-es évek gazdasági problémái rányomták bélyegüket az állami szektor e részére is. Az infláció miatt és egyéb okokból bekövetkező árrobbanás folytán nagyon megnehezültek az autóbusz-beszerzések is, de szerencsére ezt az állam hamar felismerte és bizonyos támogatásokkal enyhíteni tudott a problémákon. Azonban ennek mértéke nem volt olyan, hogy továbbra is fenn lehessen tartani azt a szintet, amelyet a rendszerváltás előtt – bár tudjuk milyen áron történt mindez. Így rohamosan öregedett a járműpark, és a kisszámú beszerzések nem tudják ezt ellensúlyozni megfelelő mértékben. Az Ikarus 200-as sorozata, a 260-asok, 256-osok és a 266-osokról nem is beszélve, egyre több fejfájást okoztak a szakembergárdának. Ugyan a ’90-es évek során is azért sikerült jó néhány új buszt üzembeállítani, de a buszpark alapja a 2000-es évek közepén még mindig a 200-as Ikarusokon nyugodott.

1994-ben kerül sor az első nagyobb beszerzésre, amikor 19 új buszt állítanak üzembe, köztük 11 darab 415-ös és 8 darab 395-ös InterCity Ikarust. Ezek után már csak a 2005-ös és a 2006-os években kerül sor ekkora kaliberű beszerzésre. A ’94 és 2005 közötti időszakban csak legfeljebb évi 6-8 busz érkezik a Céghez.

Közben folyamatos leépítéseken mennek keresztül a telephelyek is. Megszűnik a tolnai, a bátaszéki, a simontornyai, a dunaföldvári, a gyönki és legutóbb a tamási telephely. Így akkor Szekszárdon, Pakson, Bonyhádon és Dombóváron maradt műszaki telephelye a Cégnek, de nem ez volt az utolsó szanálás a cégnél.

A jelen és a jövő

2004-ben került kilátásba Európai Uniós forrásokból a megye egyes buszpályaudvarainak felújításának lehetősége, azonban két évig váratott magára a dolog, de 2006-ban elkezdődhettek a munkák Dunaföldváron, Bonyhádon és Szekszárdon. Az első kettő esetében a beton útburkolat javítását, esetenként térkővel való kiváltását jelenti, utóbbinál pedig az utaskiszolgáló létesítmények (WC, váróterem) felújítását, valamint a megye pályaudvarain vizuális utastájékoztató-rendszerek üzembeállítását.

2006. január 1-jétől ismét változott a Cég pontos megnevezése. Ekkortól Gemenc Volán Autóbuszközlekedési Zártkörűen muködő Részvénytársaság nevet kapta egy GKM határozat alapján.

2006 viszont nem ezért lett fontos év. Ebben az évben került kiírásra egy pályázat a Cég által, miszerint 21 darab használt autóbuszt kíván beszerezni, annak köszönhetően, hogy a tulajdonos - a GKM - 500 millió forintos tőkeemelést hajtott végre. Ezek a használt autók még a nyáron megérkeztek. Mivel a Cég az utóbbi évek próbálkozásait követően megkísérli a Scania – Mercedes-Benz irányvonal követését – magyarán e két márka típusaiból felépíteni a jövőbeni járműparkját – így a használtbusz-tender is ennek megfelelően a Mercedes típusait részesítette előnyben. Így összesen 12 darab O530 Citaro, 2 darab O550 Integro, 2 darab O405GN, 1 darab O405N, 2 darab O407 valamint 2 darab Setra S315UL kerül beszerzésre. (ti. a Setra is az Evobus égisze alatt muködik, ahogyan a Mercedes-Benz, tehát e típus esetében szinte csak a márkanév különbözik) Mindemellett a tavasszal kiegészült a Scania Irizar család még kettő új InterCenturyval, továbbá az ősszel jön még 9 darab szóló O345 Conecto valamint az országos Volán-tenderből is érkezik 11 darab új kocsi. Tehát összesen 43 darab autóbusszal bővül, jobban mondva cserélődik a flotta. Ilyen kaliberű beszerzésre hosszú idők óta nem volt példa és az ország többi Volánjának viszonylatában is nagyszabásúnak számít.

2007 és 2009 között további nagy számú autóbuszbeszerzésekkel kerül folyamatosan lecserélésre az Ikarus 200-as széria: Mercedes-Benz, Volvo és Credo autóbuszok kerültnek állományba. Eközben megszűnik a paksi, bonyhádi és dombóvári műszaki telephely is, helyettük Szekszárdon létesül egy nagy kapacitású műhely, amelyben éjjel nappali munkarendben dolgoznak a szerelők, kielégítve az egész terület autóbuszainak karbantartási igényét.

2009. nyarától kezdődően az Orange Ways Zrt., mint alvállalkozó látja el a dombóvári és a tamási térség autóbuszközlekedését, beleértve Dombóvár helyi közlekedését is. Az OW a gépkocsivezetők átvételével és a GV adott üzemegységekhez tartozó buszaival oldja meg a szolgáltatást, a műszaki telephely szerepét a korábban bezárt dombóvári üzemegység látja el, de a nagyobb javításokat a szekszárdi műhely végzi.


Képek a múltból


Régi Rába busz a gépészekkel


Ikarus 602-es a Fadd-dombori kikötőben várja a hajócsatlakozást


Pótkocsis járat Dunaföldvárra


A régi bonyhádi buszállomás a vasút mellett


A dombóvári telep a Szabó Pál-féle tejüzemnél


A dombóvári telep belső képe egy D450-es "Csepszivel"


A régi paksi szerelőcsarnokban egy faroson ügyködnek éppen


ÉLJEN MÁJUS 2-a IS... Indul a menet a szekszárdi régi Hunyadi utcai telepről.


Egy fa, egy kocsiállás
A Garay téri állomás Szekszárdon


Indul a faros


A szekszárdi telep régi szerelőcsarnoka ma is így néz ki


Az elvtársak körülnéznek a garázsban


A mosó Szekszárdon


A csodaszép 66-os Ikarusok csatasorban


Már akkor is megvolt a típusszívárvány, csak mindegyik Ikarus volt.


Az új bonyhádi állomás. A fák mára kissé megnőttek.


31-es Ikarusok 1968-ban Bonyhádon


A bonyhádi Moszkvics és Pobjeda taxik


Egy szintén múzeális lengyel csoda, a Nysa előtt pózolnak a "vidám" bonyhádi AKÖV-ösök.


Az átmeneti paksi telephely a mai tűzoltóság helyén


Egy paksi 211-es Ikarus megy dolgozni


Szép is ez a "Limbó"! Igaz Uraim?


A Volán gépkocsivezetőí a sivatagban a Közel-Keleten.


A TEFU-s ZIL billencs átvétele a paksi telepen


Régi dombóvári hangulatkép


Különjárat a '90-es évek legelején


A dombóvári 256-osok hőskora


Egy ismeretlen piros 256-os


Ma a helyijáratosok uralják a régi pályaudvarrészt, igaz a buszok már nem így néznek ki: a CCM-596 mellett még két öregfiú: a BHN-277 és a BPC-435.


A dombóvári büszkeségek 1994 táján


Ikarus 256.42 átvétel 1997-ben


Napjaink egyik legújabb szerzeménye, egy Mercedes-Benz Intouro M


Az írás a TEFU, MÁVAUT, AKÖV...GEMENC VOLÁN Rt. c. monográfia (Gemenc Volán Rt, 1999) alapján készült.
A régi képek a Gemenc Volán archívumából, illetve Horváth János gkv. gyűjteményéből származnak.
Köszönet értük neki és Tam András műszaki igazgató úrnak!


UGRÁS A LAP TETEJÉRE - Jump to the top

VISSZA - Back

© BUSPORTonline